Életem egyik igen jelentős fordulópontja valahogy 2003-ban következett be, amit akkor nem is sejtettem. Mindenesetre az életemet eléggé megváltoztatta. Felrakattam az első műkörmömet. Szándékosan ezt a szót használtam, mivel nem építették, hanem rakták! Tipp-zselé volt. Nagyon tetszett és persze imádtam, kivéve azt a tényt, hogy a műkörmös azt mondta, hogy ő nem szeret díszíteni, ezért ő csak francia vagy egyszínű lakkozást készít rá. Én ezen nagyon megdöbbentem, mert akkor már láttam, szép, lakkal díszített körmöket mindenfelé. Készen lett a körmöm, hazamentem és megpróbáltam mindenféle díszítéseket kreálni a körmömre. Sosem felejtem el, hogy az első próbálkozásom nem tűvel, hanem fogpiszkáló segítségével történt. Azután próbálkozásaim egyre szebbek lettek és már a barátnőm körmét is én díszítettem. Mivel elég sokat dolgoztam bölcsödében, óvodában, ezért sokat rajzoltam is, tehát a kézügyességemmel, kreativitásommal nem volt gond. Ekkor elhatároztam, hogy ez a hivatás lenne számomra az igazi kihívás, itt igazán alkothatnék.
Tehát ezzel kezdődött és a díszítés most is igazán közel áll a szívemhez!Ezt a vendégeim tudják is!
Úgy gondolom, hogy egy jó körmösnek össze kell forrnia a vendégével ahhoz, hogy olyan körmöt, díszítést tudjon ajánlani, csinálni, hogy a vendég mindig elégedetten távozzon és visszatérjen. Ehhez ismerni kell őket. Mikor egy új vendég jön, vele óvatosan szoktam bánni, puhatolózok, próbálom feltérképezni a ruháját, stílusát, korát, személyét, hogy megfelelőt alkothassak. Igen, ez a jó szó, alkotni! Alkotni öröm, boldogság, nemcsak a vendégnek, hanem nekem is. Ha elengedhetem a fantáziámat, szárnyalhatok a színek, díszek, minták világában, az nagyszerű érzés. Ha pedig ugyanezt látom a vendégen, amikor készen van az alkotás, akkor ez azt hiszem felülmúlhatatlan érzés. Ezt szeretném tovább vinni, fejleszteni. Igyekszem újdonságokat kipróbálni és elsajátítani, de tudom, hogy a tanulásomnak sosem lesz vége, mert mindig jön új és ez így van jól, ezért fejlődünk.
Igaz egy kicsit későn (bár azt mondják sosem késő), megtaláltam az életben azt, ami kifejez, amiben alkothatok, és ami boldogsággal tölt el. Ezt csinálom most és ez a MŰKÖRÖMÉPÍTÉS!
-